A B12 vitamin felszívódása

A B12 vitamin felszívódása egy igen összetett folyamat, és nagymértékben függ az emésztőrendszer működésétől. Az életkor előrehaladtával a B12 vitamin felszívódásának hatékonysága csökken. Állati eredetű tápanyag tartalmazza (ezért vegetáriánusoknál lényegesen gyakoribb a B12 vitaminhiány), és a táplálékban előforduló B12 erős fehérje-kötésben található, melynek szétbontásához egészséges gyomor- és peptikus emésztési folyamatokra van szükség. A szájon át bevihető szintetikus B12 szabad formában van jelen, ezért ennek felszívódásához nem szükséges az erőteljesen működő gyomor-emésztés. A szabad B12 a gyomorból származó R-proteinhez kötődik, majd a duodénumban hozzájuk kapcsolódik az Intrinsic Factor (IF). A B12-IF komplex az ileum terminális szakaszán aktív, kalcium-függő folyamat eredményeként szívódik fel. A felszívódás ennek megfelelően több módon szabályozott –az IF mennyisége, illetve a felvevő kalciumfüggő receptor-molekulák mennyisége a legfontosabb szabályozó.

A felszívódott B12 két transzport fehérjéhez kötődhet: a B12 nagyobb mennyisége (70-80%-a) a haptocorrin nevű fehérjéhez kapcsolódik – ez mai ismereteink szerint inaktív, a sejt-metabolizmusban nem vesz részt; a szabad B12 kisebb mennyisége pedig a transzkobalaim fehérjéhez kötődik, létrehozva a biológiailag aktív holo-transzkobalamin (HTC) molekulát. A B12 molekulák legnagyobb részben a májban tárolódnak, a szervezet sejtjeibe a HTC formában, a keringés közvetítésével jutnak el. A szervezet B12 anyagcseréjére nagy tehetetlenség jellemző: évek, esetleg évtizedek alatt alakulhat ki a hiánya, azonban a hiány megszüntetése is hosszabb időt igényel. Számos tanulmány igazolta, hogy a nagymennyiségű B12-vel szájon át történő pótlás hosszú távon hatékonyabb, eredményesebb, mint a parenterális B12 gyógyszerbevitel.