A pencentrum.hu a DNS alapú molekuláris biológiai piacról jelentetett meg egy összefoglalót, és néhány információt tőlünk is beszerzett. Az alábbi linkre kattintva lehet elolvasni a cikket.

penzcentrum.hu. 2019.02.09

A magas szénhidrát és alacsony protein tartalmú diéta állatkisérletekben egyértelműen meghosszabbítja az egészséges mentális állapotot és az állatok életét – jelent meg egy Ausztrál (Sidney) kutatócsoport alapos vizsgálatainak eredményeit összefoglaló közleményben 2018. november 20-án, a neves Cell folyóiratban. (https://www.cell.com/cell-reports/fulltext/S2211-1247(18)31674-7)

A vizsgálat során kísérleti egereket alacsony fehérje- és magas szénhidrát-tartalmú diétán tartottak, és megállapították, hogy ezek az állatok élete hosszabb lett, és mentális, kognitív teljesítőképességük („szellemi” képességük), valamint memória-teljesítményük is javult a többi kísérleti állatéhoz viszonyítva.

Napjaink egyik legfontosabb népegészségügyi kérdése a társadalom idősödése, és a szellemi teljesítőképességüket elveszítő idős emberek arányának növekedése. A Demencia kezelésére szolgáló gyógyszerek tekintetében nincs olyan áttörő szer, ami megoldást jelenthetne erre a kérdésre – ezért fordul egyre nagyobb figyelem a megelőzésre: az életmódra, és ezen belül az étkezés kéréseire.

A földünkön számos jól ismert terület létezik, ahol az ott élők feltűnően tovább élnek másoknál, és lényegesen jobb mentális és fizikai állapotban vannak. Számos vizsgálat próbálta megfejteni e jelenségnek a titkát, és általában az életmódban, az étkezésben találták meg azokat a statisztikailag is értelmezhető eltéréseket, amelyek összefüggésbe hozhatók a hosszabb és mentálisan egészségesebb élettel.

A Mediterrán területek lakóinál, illetve Japán Okinawa szigetén lakóknál is azt tapasztalták, hogy a kalória bevitel 9-10%-át teszi ki csupán a fehérje (Okinawán ez első sorban a hal, de a Mediterrán régióban is jelentős a hal aránya). A szénhidrás forrása pedig általában komplex szénhidrát – Japánban például elsősorban az édesburgonya.

Az Ausztrál kutatók által most közölt vizsgálat nagyjából ezt a helyzetet modellezte, azzal, hogy az állatokat nem korlátozták a tápanyag mennyiségében, csak az arányokat rögzítették (a protein tartalom 5%, 10%, 15% és 19% volt az összehasonlított csoportokban, valamint létrehoztak egy olyan csoportot, ahol vegyes étkezést biztosítottak, de a szükséges mennyiséget 20%-kal korlátozták – magyarul diétáztatták, kis mértékben éheztették ezeket az álatokat). A szénhidrát forrás elsősorban keményítő volt (növényi poliszacharidok), a fehérje pedig főként tej, tejtermék – kazein, és más, elsősorban a sajtokban előforduló proteinek.

Biokémiai és molekuláris genetikai módszerekkel (gén-expresszió vizsgálatokkal), a központi idegrendszer szövettani vizsgálatával, végül memória- és kognitív tesztekkel vizsgálták a csoportokat. Különös hangsúlyt kapott az idegrendszer vizsgálatában a hippocampus területének vizsgálata (itt az idegsejtek elágazódási-sűrűségét nézték – a dendritek denzitását vizsgálták). Erre a területre azért fókuszáltak, mert az Alzheimer demencia során elsősorban itt láthatók eltérések.

Az eredmények alapján megállapították, hogy a magas szénhidrát és alacsony fehérje tartalmú étrend javítja a hippocampus állapotát, a sejtek elágazódása, a dendrit-tüskék száma sokkal magasabb marad, és az elvégzett memória, illetve szellemi teljesítőképességre vonatkozó tesztekben is sokkal jobb eredményt értek el ezek az állatok.

Az állatkisérletek eredményei természetesen nem vonatkoztathatók az emberre, azonban mindenképpen arra ösztönzik a világ tudományos kutatói köreit, hogy vizsgálataikat ebben az irányban folytassák tovább.

Forrás:

Wahl et al.,: Comparing the Effects of Low-Protein and High- Carbohydrate Diets and Caloric Restriction on Brain Aging in Mice. Cell Reports 25, 2234–2243, 2018

https://doi.org/10.1016/j.celrep.2018.10.070

 

Egy, a napokban megjelent közlemény szerint azok a személyek, akiknél genetikailag bizonyítottan nagyobb a hajlam az elhízásra, jól megválasztott egészséges diétával bizonyosan nem fognak elhízni, illetve magasabb testsúly esetén nagyobb arányú fogyásra lesznek képesek, mint azok a személyek, akiknél ilyen genetikai hajlam nincsen jelen.

A New Orleansban működő Tulane Egyetem kutatócsoportja több mint 14 000 egészségügyi dolgozó elhízásra vonatkozó genetikai hajlamát vizsgálta meg, illetve kérdőíves alapon 1986 óta nyomon követte étkezési szokásaikat, és ellenőrizték testsúlyuk változását, illetve a BMI alakulását.

Eredményeik alapján egyértelműen látható, hogy az a csoport, ahol a hajlam az elhízásra genetikai okok miatt nagyobb volt, de a három egészséges diéta valamelyikét betartva étkezett, a hajlam ellenére nem alakult ki elhízás; illetve, ha magasabb volt a testsúlyuk, a diéta betartásával a fogyás mértéke nagyobb volt, mint az a genetikai hajlammal nem rendelkező csoport tagjainál volt észlelhető.

A diéta összetevőinek egyenkénti vizsgálatából kiderült, hogy a testsúly növekedésért leginkább a transz zsírok (panírozott, rántott ételek), a gyümölcslé és az édesített üdítő italok voltak felelősek.

Ez a tanulmány alapján nincs mentség: a genetikai hajlam megléte nem igazolja az elhízást. Jól megválasztott, és következetesen betartott egészséges étrend segítségével hosszú távon is fenntartható az alacsonyabb egészségügyi kockázatot jelentő optimális testsúly.

Forrás:
Wang T et al: Improving adherence to healthy dietary patterns, genetic risk, and longterm weight gain: gene-diet interaction analysis in two prospective cohort studies. BMJ 2018; 360 doi: https://doi.org/10.1136/bmj.j5644 (Published 10 January 2018)

http://www.bmj.com/content/360/bmj.j5644

Magyarország 2017-ben valószínűleg világelsővé vált (sok más mellett) az egy főre eső életmódtanácsadók számában. Ez egyrészt honfitársaink gyors és szemfüles vállalkozásfejlesztését dicséri, miközben rámutat arra, hogy milyen nagy igény van manapság komplett megoldásokra, milyen mértékben vált problémává az az élet, amit élünk.

Mindennapjainkban az első számú kihívást a legnagyobb veszélyforrás, az élelmiszer jelenti. Még most, 2018-ban is annak bűvkörében élünk, hogy a kiegyensúlyozott (mondjuk úgy: egészséges) táplálkozáshoz elég megfelelően megválasztani a tápanyagok összetételét, apró fehér dobozokból pótolni az aktuálisan divatosnak kikiáltott vegyületeket és néha meglátogatni a konditermet. A dolog talán túlmutat ezen. Egy picit…

Pontosan ez volt az oka annak, hogy hárman (Dr. Patay Gábor, Dr. Tóth Edit és Dr. Bezzegh Attila) figyelmünket egy komplex megoldás – Cservölgy Életösvény – előkészítésére irányítsuk:

1. Betegeink problémáját közösen, több területen tevékenykedő orvos-csapat próbálja beazonosítani. Ennek a munkának része nemcsak a beteg panaszainak felmérése, de környezeti, családi és egyéb hátterének feltérképezése is. Nem kezelünk tüneteket, célunk a mögöttes okok felderítése. Az első találkozó egy olyan helyszínen történik, ahol az orvos-beteg kommunikációt semmi sem zavarhatja meg: a természetben.
2. A laboratóriumi vizsgálatok eredményét nemcsak kézbe adjuk, de azokat a beteggel közösen értékeljük, az abból levonható következtetéseket közérthetően tárgyaljuk meg. Eközben szem előtt tartjuk, hogy nem a laborértékeket, hanem a beteget szeretnénk meggyógyítani. A mintavételekre és a kontrolvizsgálatokra Budapesten van lehetőség.
3. A kívánatos módosításokat (legyen az a gyógyszerek mennyiségének folyamatos leépítése vagy a fogyasztott élelmiszer összetételének átalakítása) nem sokk-szerűen alkalmazzuk és ugyanakkor figyelemmel vagyunk a beteg élethelyzetére, életmódjára és körülményeire is.
4. A terápia során nem csak azt mondjuk meg, hogy MIT lenne célszerű enni, hanem megmutatjuk, hogy ezt HONNAN tudja a beteg a legkönnyebben beszerezni. Ha szükséges, a páciens fizikai aktivitásáért felelős személy is bekapcsolódhat a munkába.
5. Az állapotváltozást nem napi- vagy havi skálán, hanem éves viszonylatban értékeljük, hiszen elsődleges célunk a beteget megkímélni a sokkszerű változásoktól, melyre a szervezete védekezéssel válaszolhat.

Célunk az, hogy a beteg életcéljait és aktivitását legkevésbé befolyásoló rendszert hozzunk létre, melynek eredményeként még hosszú évekig aktív lehet.

Rövidesen elérhetővé válik a Cservölgy Életösvény – a megoldás. Figyelje további tájékoztatásainkat.

Gyakorlatilag 180 fokos fordulatot jelent az Alzheimer betegség kutatásában egy, a közelmúltban a Nature-ben megjelent, kanadai-francia kutatóktól származó közlemény.

Az Alzheimer kórt mindeddig az időseknél megjelenő neuro-degeneratív megbetegedésnek tartottuk, amely során az idegsejtek jelentős, progresszív elvesztését és az idegvégződések, szinapszisok pusztulását feltételeztük. A most megjelent közlemény vizsgálati eredményei alapjaiban kérőjelezik meg ezt a nézetet.

A vizsgálat során több mint 170 személyt vizsgáltak – a páciensek az Alzheimer-kór különböző szakaszaiban szenvedtek. A vizsgálatokat Salah El Mestikawy (Douglas Mental Health University Institute, Kanada) és Stéphanie Daumas (Université Pierre et Marie Curie, Franciaország) irányították, és megállapították, hogy a megbetegedés az idegi és a szinaptikus markerek csekély csökkenésével jár csupán. A kutatók által vizsgált nyolc idegi és szinaptikus marker a betegek prefrontális agykérgében minimális szinaptikus veszteséget mutatott, és ez szöges ellentétben állt a korábbi feltételezésekkel.

A kutatók megkísérelték ezeket az észlelt kisebb szinaptikus veszteségeket az alanyok demencia-szintjével összefüggésbe hozni. Eredményeik azt mutatják, hogy a szinaptikus biomarkerek csökkenése alig, vagy nem gyakorol hatást ​​a résztvevők kognitív képességére.

A tanulmány azt sugallja, hogy a demencia szinaptikus diszfunkcióhoz kapcsolódik, nem pedig a páciens agyának és agysejtjeinek morfológiai károsodásához. Ennek a diszfunkciónak az azonosítása a későbbiekben a betegség hatékony kezeléséhez is elvezethet. Jelenleg a demencia-ellenes kezelés fő célja a szinaptikus pusztulás lassítása volt. A vizsgálat alapján módosítani kell a terápiás célt.

Forrás:

Poirel et al.: Moderate decline in select synaptic markers in the prefrontal cortex (BA9) of patients with Alzheimer’s disease at various cognitive stages. Nature / Scientific Reports | (2018) 8:938 | DOI:10.1038/s41598-018-19154-y

www.nature.com/articles/s41598-018-19154-y