Számos korábbi vizsgálat alapján megalapozottan feltételezhető, hogy a szérumban mért homocisztein szint, illetve ezt a szintet nagymértékben befolyásoló aktivált B12 szint összefügg a demenciás beteg (többek között az Alzheimer szindrómában szenvedő beteg) állapotával, szellemi teljesítő-képességével, tüneteivel.
Koreai kutatók 114 személy esetében vizsgálták meg a szellemi teljesítő képességet, illetve a szérumban mérhető homocisztein, folsav és B12 szintek közötti összefüggéseket. A 114 vizsgált személyből 77 szenvedett Alzheimer megbetegedésben; 37 személy pedig kontrolként szerepelt (átlag életkoruk megfelelt az Alzheimeres betegekének, de nem mutattak szellemi leépülésre utaló jeleket).
Az Alzheimer betegségben szenvedők esetében statisztikailag jelentős (szignifikáns) mértékben volt magasabb a homocisztein érték, a B12 és a folsav szint pedig ugyancsak statisztikailag jelentős mértékben volt alacsonyabb, mint a kontrol személyeknél mért értékek.
Az Alzheimer betegek csoportja a betegség állapota alapján további két csoportra lett felosztva: 26 személy került a mérsékelt Alzheimer betegek csoportjába, és 51 személy a közepesen súlyos betegek csoportjába. Ezen csoportok között a vizsgált három paraméterből már csupán a folsav vérszintjében volt statisztikailag jelentős különbség: a súlyosabb betegeknek még alacsonyabb volt a folsav-szintje.
A vizsgálat eredményei alapján a kutatók úgy gondolják, hogy az emelkedett homocisztein szint és az Alzheimer betegség kialakulása között szoros összefüggés áll fenn. Az emelkedett homocisztein szint pedig visszavezethető az alacsony B12 és folsav szintekre. Természetesen ezek az eredmények nem igazolják azt a feltételezést, hogy a B12 és folsav visszapótlása meggyógyítaná a demenciás, Alzheimeres betegeket, ennek a kérdésnek a tisztázására további tudományos vizsgálatokat tartanak szükségesnek.