A B6, B9 (folsav) és B12 vitaminok csökkentik a makula-degeneráció kialakulásának kockázatát

Intermediate_age_related_macular_degeneration
Makula deregenáció képe szemfenék-vizsgálat során

Az öregedéshez kapcsolódó makula-degeneráció (Age-related macula degeneration, rövidítve: AMD) egy olyan szembetegség, mely a fejlett (nyugati) világban észlelt felnőttkori látásvesztés leggyakoribb okának számít.

A „macula” (anatómiai pontos neve a „macula lutea”, magyarul: sárga folt) a szem ideghártyáján (retina) található fényérzékelő igevégződésekben gazdag terület, és az ide vetülő képet látjuk élesen, valójában ez van a látóterünk középpontjában.

Az életkor előrehaladtával előfordulhat, hogy ezen a területen olyan elváltozás (degeneráció) alakul ki, aminek a következtében a látásért felelős érzékelő sejtek egyre nagyobb mértékben elpusztulnak.

Ezt a területet a szemészeti vizsgálat során rendszeresen ellenőrzi a szemész szakorvos (szemfenék vizsgálat, szemtükrözés réslámpával). Már korai állapotban képes felfedezni, gyakorlatilag előbb, mint hogy a tünetek megjelennének.

A betegség hosszú idő alatt fejlődik ki, a betegek először azt tapasztalják, hogy a látóterük közepén apró homály, szürke folt jelenik meg, mely súlyos forma esetén egyre kiterjedtebbé válik, esetleg a teljes látótér kieséséhez, a látás elvesztéséhez vezethet. Az alábbi két képen a folyamat során észlelhető látáskiesés itélhető meg.

Hogyan lehet bárkiből beteget csinálni

220px-US_Navy_060105-N-8154G-010_A_hospital_corpsman_with_the_Blood_Donor_Team_from_Portsmouth_Naval_Hospital_takes_samples_of_blood_from_a_donor_for_testingAz előző esztendőben sok labordiagnosztikával foglalkozó cikk jelent meg az általam is szerkesztett rovatban (www.medicalonline/hu, gyógyítás, háziorvostan), ezek között Vásárhelyi Barna professzor úr összefoglalója a laboratóriumi vizsgálati értékek értelmezéséről feltűnően sok olyan visszajelzést kapott, melyben javasolták az írás széles körben történő terjesztését szakmai és laikus körökben egyaránt.

A legfontosabb megállapításai a következők: az orvosi tevékenység során a laborvizsgálatokra alapozva hozzák meg a döntések több mint kétharmadát. Ugyanakkor nem szabad kizárólag egy „kóros” paraméterre diagnózist alapozni. Mindig figyelembe kell venni a klinikai tüneteket, jeleket, a beteg panaszait, az összefüggő egyéb laborvizsgálatok eredményeit.

Érdemes jól átgondolni, milyen vizsgálatokat kérnek. A feleslegesen kért vizsgálat nemcsak pénzbe (ill. vérbe, időbe, fáradtságba) kerül, a nem elhanyagolható valószínűséggel jelentkező álpozitív eredmény alaposan félreviheti a kivizsgáló orvost. Minél több felesleges vizsgálatot kérünk, a „kóros” érték megjelenésének valószínűség nő, annak ellenére, hogy a vizsgált személy nem beteg.