Az öregedéshez kapcsolódó makula-degeneráció (Age-related macula degeneration, rövidítve: AMD) egy olyan szembetegség, mely a fejlett (nyugati) világban észlelt felnőttkori látásvesztés leggyakoribb okának számít.
A „macula” (anatómiai pontos neve a „macula lutea”, magyarul: sárga folt) a szem ideghártyáján (retina) található fényérzékelő igevégződésekben gazdag terület, és az ide vetülő képet látjuk élesen, valójában ez van a látóterünk középpontjában.
Az életkor előrehaladtával előfordulhat, hogy ezen a területen olyan elváltozás (degeneráció) alakul ki, aminek a következtében a látásért felelős érzékelő sejtek egyre nagyobb mértékben elpusztulnak.
Ezt a területet a szemészeti vizsgálat során rendszeresen ellenőrzi a szemész szakorvos (szemfenék vizsgálat, szemtükrözés réslámpával). Már korai állapotban képes felfedezni, gyakorlatilag előbb, mint hogy a tünetek megjelennének.
A betegség hosszú idő alatt fejlődik ki, a betegek először azt tapasztalják, hogy a látóterük közepén apró homály, szürke folt jelenik meg, mely súlyos forma esetén egyre kiterjedtebbé válik, esetleg a teljes látótér kieséséhez, a látás elvesztéséhez vezethet. Az alábbi két képen a folyamat során észlelhető látáskiesés itélhető meg.
Számos korábbi vizsgálat igazolta, hogy az AMD kialakulása és az emelkedett homocysztein (Hcy) szint között összefüggés van. A Hcy meghatározást rutin laboratóriumi vizsgálat során végzik, általában a zsíranyagcsere vizsgálatával együtt történik. Az emelkedett Hcy szintről közismert, hogy fokozott szív- és érrendszeri megbetegedés kockázatot jelent.
A Hcy igen gyakran akkor mutat emelkedett értéket, ha hiányzik a sejtekből a B12 vitamin és a folsav. Ilyenkor olyan anyagcsere elváltozások zajlanak, amelyek során a a Hcy szint, az össz-koleszterin és az LDL-koleszterin szintek is megemelkednek. (Részletesebben lásd: „B12” főmenű, „B6, B9 és B12 vitamin szerepe” menüpont alatt)
Bostoni kutatók több mint 5200 nő állapotát követték nyomon, 40 éves koruktól átlagosan 7 éven át. Ez idő alatt a vizsgált személyeket véletlenszerűen két csoportra osztották, majd az egyik csoport B6, B9 (folsav) és B12 vitamin-pótlásban részesült, a másik csoportnak placebot (hatóanyagot nem tartalmazó tablettát) adtak a vizsgálat alatt. A vitamin-pótlásban részesített csoportban csupán fele annyi AMD megbetegedés alakult ki, mint a vitaminnal nem kezelt csoprtban.
A vizsgálat alapján a szerzők megállapították, hogy a rendszeres B6, B9 (folsav) és B12 vitamin pótlásával a makula-degeneráció (AMD) kialakulásának valószínűsége a felére csökkenthető. Ez nem jelenti azt, hogy a vitamin pótlásával a kialakult megbetegedés gyógyítható lenne, illetve a kialakulás pontos mechanizmusa sem tisztázódott, azonban a vitaminok visszapótlása és a megbetegedés kockázatának a csökkenés közötti összefüggés bizonyítottnak tekinthető.